Bár már mi is foglalkoztunk az ajándékok vásárlásával (pontosabban készítésével) - egy kicsit ma is - mégsem erről szólt nekünk ez a nap. Úgy telnek nálunk ezek a hetek, napok, órák, hogy megpróbálunk egyre közelebb kerülni a hajó befejezéséhez, ez lenne ugyanis az igazi ajándék számunkra.
Tegnap éjjel fél négyig űztem a hivatalos teendők intézését, most főleg a szponzorok felkutatását. Ez nagyrészt úgy zajlik, hogy mi küldünk olyan cégeknek levelet, akik megfelelő anyagi potenciállal rendelkeznek egy ilyen jellegű vitorlás túra támogatásához, a visszajelzés méréséhez bejelöljük, hogy "visszaigazolást kér", ám a legtöbb esetben sem a visszaigazolás, sem válasz nem érkezik. Minél ngyobb egy cég, annál inkább nem. Épp ezért is volt meglepő számunkra, hogy az LG Magyarország válaszra méltatott (mindenképpen plusz pont), igaz ebben a válaszban a legnagyobb sajnálatukat fejezik ki amiatt, hogy jelenleg a szponzorációs stratégiájuk nem teszi lehetővé az olyan vállalkozások támogatását mint a miénk. Így hát folytatjuk, hátha a nagy számok törvénye egyszer csak majd reménnyel kecsegtet. Lehet, hogy az a baj, hogy nem ismerünk senkit, aki a megfelelő helyen ül egy ilyen döntés meghozatalához...
A vidám reggeli ébredést egy idegesítő karácsonyi dal szakítota meg, ami úgy belemászott a fülünkbe, hogy egész nap nem tudtunk szabadulni tőle. Kilenc órakor kezdtünk, mint mostanában mindíg, Zoli nekiállt a glettelt elemek csiszolásának, mi Krisztivel a karácsonyi ajándékok további elkészítéséhez. 11 után csatlakoztam Zolihoz, Kriszti beszaladt a városba. Ma is kevésbé látványos fázisok voltak - villanyszerelés tovább fejlesztése (plusz kábelek befűzése, átkötegelések), kárpit-panel készítés (ez még vagy tíz napig téma lesz ha így haladunk vele), illetve a hátsó kabin utolsó hiányzó minden irányban ferde falának beszabása. Zoli kettőig volt, mi négyig, de így is elégedetten gondolhatunk arra, hogy valószínűleg többet dolgoztunk a célunkon mint az elvárható lett volna ezen a napon.
