Eltérően az elmúlt pár hónap gyakorlatától nem Zoli dudálására ébredtem. Na ez így nem pontos… ma is hallottam, de tulajdonképpen nem kellett emiatt kipattannom az ágyból és sietni dolgozni… furcsa volt… Zoli ettől a héttől Csonginál van csatasorban… Azért sokat találkozunk és minden nap többször is beszélünk, és ennek őszintén örülök, mert egy nagyon jó embert ismertünk meg benne, és ez a kapcsolat remélhetően meg is marad sokáig.
Kálmántól már egy kicsit menetrendszerűen :) jött az sms, hogy később jön… aludhattam volna még kicsit, de nem tudtam, így nekiálltam gondolkozni a következő lépéseken, illetve a honlapunkat fejlesztgettem még kicsit. Negyed tizenegykor jött az erősítés és nekiálltunk az orrkabin munkáinak.
Kálmán a deck alatti mennyezetrész tartóit vágta ki maradék anyagokból – itt három réteget teszünk fel egymásra csavarozva, hogy az így kialakított 4,5 cm-es térben elférjenek a vezetékek gégecsövei, illetve így pont egy síkba kerül a deck tartóival alulról és egy szép felület alakul ki. A feladat annyival volt nehezítve, hogy egy legélezett csúszós íves felületen kellett erőt kifejtve függőlegesen felfelé csavarozni, ami már így leírva is „Mission Impossible”. Mint József Attila versében… meg-megállva azért lassan elkészült a dolog, sőt a horgonykamra falának a kabin felé eső részén kialakításra kerülő polchoz is megcsinálta a világítást és ha már arra járt, akkor fűzött egy pár drótot a horgonykamra leendő lámpájának is.
Ezalatt én befejeztem a szombaton elkezdett szekrényt, kivágtam az oldallapját, ami szögben találkozik a kabin falával – kisebb gyalulással és csiszolással dolgoztam össze őket, megcsináltam a szekrény tetőlapjának tartóit is. Egyszerűbb feladatnak tűnt az ülőke befejezése, de aztán ez tartott tovább. Az ülőke felső lapja – amin majd a szivacs is lesz – 4 egyforma távolságra lévő tartón ül. Ebből a középső kettőt kellett lapból leszabnunk, a szélső kettő az ágy lapján és a kabinfalon ül egy-egy rétegelt lemez csíkon. Az ülőke előlapja sem merőleges vagy párhuzamos semmire, a hátsó lap íves a hajótest formája miatt és tulajdonképpen nem is egyfelé, hanem kétfelé, mert szűkül az orr felé… szóval nem egyszerű csak úgy kivágni. Itt is annál a módszernél maradtunk, hogy lécekből legyártjuk a külső vonalát és a közepét kitöltjük egy plusz lapból. Ezek után már gyerekjáték volt a fedőlapot leszabni.
El is ment mindezzel a nap, kilenc óra is elmúlt mire befejeztem a takarítást, Kálmán már öt előtt elment… látványos fejlődések napja volt ez a nap…
