Extreme Sailing Adventure 2009

Tegnap sikeresen elment fél napunk azzal, hogy az egyébként szerencsés körülmények között megbetegedett autót istápoljuk, ma erre még 3 órát szántunk, körülbelül ennyi idő kellett elméletileg arra, hogy elvontassuk szegényt. Kálmán dél körül ígérte magát, a délelőttöt kihasználtuk arra, hogy az asztalosműhelyből kölcsönkérjük a lamellós gépet és összecsapoljuk a tegnap elkészült orrkabinba való ágydarabokat. Ezzel párhuzamosan összeragasztottunk még egy szekrény előlapot is az egyik hátsó kabinból, ez a múltkor elmaradt. Lassan egészen sok félkész termékünk lesz, ezek tulajdonképpen csak a dekorit lapok felragasztására várnak és ugranak szépen be is a helyükre. A gép tárcsája már eléggé meg van kopva és már szinte égeti a fát, épp éleztetés előtt van, ezért rákötöttük a porszívóra közvetlenül, de így sem úsztuk meg a szmogot… A ragasztási pontoknál plusz rétegelt lemezeket és asztalos szorítókat alkalmazunk, így szinte tökéletesek lesznek az illesztések, de a csiszolást és glettelést ezután sem ússzuk meg.

Kálmán új időpontja a fél kettő volt, ekkora be is futott és nekiálltunk, hogy az Ő kocsija mögé kössük a miénket… pontosan csak nekiálltunk volna… kiderült, hogy a vontatószem hiányzik az autójából. Ez egy lökhárítóba betekerhető csavar tulajdonképpen a végén egy szemmel, de azért, hogy mindenképpen meg kelljen venned az eredetit, a gyártók variálnak a menet emelkedésével, a csavar átmérőjével és még azzal is, hogy bal vagy jobbmenetes az a bizonyos 50 forintos vasdarab. Mivel Kálmánnak más dolga is akadt és több helyi autóról sem sikerült odapasszoló darabot találnunk, elment. Egy Opel márkakereskedésben bruttó 3440 Ft lenne egyébként ez az alkatrész. Mivel nem szerettünk volna a következő napból még egy napszakot ezzel tölteni, megkértük Zolit, hogy segítsen ki bennünket egy fuvarral, aminek egy szó nélkül készséggel eleget is tett, és munka után neki is láttunk a projectnek. A Suzukin még rajta voltak a régi hegesztett szemek – ez ugyan nem egy új darab és lehet, hogy az esztétikájából valamit levon ez a két kilógó fül, de legalább hasznos és nem kerül többletköltségbe. Ráakasztottuk a kisautót és már robogtunk is. Az elején kicsit szokatlan volt, hogy a kis Corsa mennyivel jobban gurul, szerintem nem csak az össztömege miatt, és a lejtőknél folyamatosan fékeznem kellett, de belejöttünk. Az M0 egy jó út vonatatásra, főleg ha nincsen dugó, 60-80-as tempót tudtunk menni, főleg ha nem voltak emelkedők. Egész nap szemerkélt az eső, természetesen most még jobban belekezdett, szinte folyamatosan kellett volna az ablaktörlő. A volna szón elég nagy hangsúly van… az elején ugyanis volt még városi világítás és villogó is, aztán leszoktam a villogóról a csökkenő akkuteljesítmény láttán, majd halványodtak a fények és az ablaktörlő sem mozdult. Teljes vakvezetés. Fél centi víz a szélvédőn és két piros folt előttem – ezek lettek volna Zoli hátsó lámpái. Szinte az egyetlen input kívülről, a családi csomagnak hála, a folyamatos telefonos kapcsolat, ami hasonlított a dakaros mitfárerre, csak épp az illető a 2 méterrel előttem haladó autóban ült. Úgy éreztem kicsit magam, mint egy számítógépes játékban, csak itt épp nem volt „új játék” vagy „plusz élet” funkció. Az utolsó húsz kilométert így vakon vezettem, és én voltam a legjobban meglepődve, hogy épségben megúsztuk ezt az egészet. Többek között ezért szerettem volna napközben menni…

Hét óra után értünk vissza, nem volt kedvünk már semmihez csak kicsit pihenni. Elhatároztuk, hogy holnap korán kezdünk, így indulok is lefeküdni…