Már kezdjük nagyon unni ezt a lépcsőt. Persze nagyon szép lesz majd... egyszer, de nagyon sok pepecselés van vele. Pláne, hogy szépen szeretnénk megcsinálni. Legletteltem a lépcső felső részén a belépő falát immár finom gittel, később Kálmán le is csiszolta, ezt még egy párszor megismételjük majd. Az eredmény ilyen lett:
Én az asztalosműhelyben töltöttem a napom hátralévő részének nagyját, átvittem a prés alatt megszáradt alapanyagokat és legyártottam a maradék alkatrészeket. Talán az előző nap pozitív tapasztalatai alapján, de már megbíznak bennünk annyira, hogy egyedül csinálunk ott is mindent. Pontosabban majdnem mindent, Tomi szívesen segít pár dologban ha épp van ideje. De nekik is abból van a legkevesebb. Leírni tényleg 2 mondat volt a műveletet, megcsinálni azonban majdnem fél nap. Összepakolva a részek így festenek:
Kálmán ezalatt az árbóc talpakkal foglalatoskodott, először kikente sűrített gyantával a hézagokat és a széleket, majd kb 10 réteggel hozzálaminálta a kabintetőhöz és a talplemezhez őket. Íme:
Kriszti eközben lelkes "cateringes" volt, bevásárlás, mosogatás és egy nagyszerű 2 fogásos ebéd elkészítése - bolognai és palacsinta volt a menü. Az eredmény magáért beszélt, elégedett arcok, repeták :) Tomit is meghívtuk, hálásak vagyunk a lehetőségért amivel sok szaladgálástól mentett meg bennünket a közeli lapszabászatokig. Kálmán idejébe még annyi fért, hogy az orrkabin padlólemezét bevágja nagyjából, a pontos szélezést pedig én fejeztem be. Összességében egy jó napot zártunk, bár elkészülni, a szó szoros értelmében, megint csak nem sikerült semmivel... de haladunk!
