Milyen furcsa leírni ezeket a szavakat. Mintha csak pár hete lett volna, hogy tavaly Szilveszterkor Krisztivel arra koccintottunk, hogy véghezvisszük ezt a tervet. Akkor még olyan egyszerűnek tűnt minden... megjönnek a tervek... hajóépítés pár hónapig... és indulás. Annak ellenére, hogy nem történt minden olyan gyorsan és simán, mint ahogy vártuk és számoltuk, eseménydús és eredményes évet tudhatunk magunk mögött. Felépítettünk egy műhelyt a romjaiból, egy befejezéséhez erőteljesen közelítő hajót a semmiből, és közben azért zajlott az élet. Új barátokat ismerhettünk és szerethettünk meg, jóban és rosszban is volt alkalmunk kitartani egymás mellett. Vannak akik ezt úgy hívják, hogy próbatétel... ebből talán már kicsit sok is volt/van.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok között álltunk neki a hajó takarításának délután. Fontosnak tartottuk, hogy ne porosan és koszosan keljen át az új esztendőbe. A nap úgy indult mint máskor, Zoli az egyik hátsó kabin padlójának csiszolásán ügyködött, én a másik kabin ágyának összerakását folytattam. A keresztmerevítőt épp befekeztem, amikor Zoli is végzett, Ő elkezdte sűrített gyantával beragasztani a lapot a testhez és kiglettelni a találkozásokat, csavarokat én az alsó kormánycsonknál folytattam a munkát. A múltkor tulajdonképpen beragasztottuk a helyére, de sok gondolkozás után változtattam az előző elgondoláson. Kezdetben jó megoldásnak tűnt amit Sanyi, az időközben szinte baráti ragba került lakatosmesterünk azon elgondolása, hogy a test beső oldalán a csonkhoz hegesztenénk egy karimát, amit a test külső oldalán egy másikhoz átmenőcsavarokkal rögzítünk majd. Nekem ezzel az a bajom, és emiatt is változtattam, hogy túl sok helyen bontjuk meg a külső laminálást és a csonk mellett is a beszivárgó víz esetlegesen elérheti a test fa magját. A fa szereti a vizet... és megdagadni is szeret... ez néha jó is tud lenni... de nálunk nem. A test eddig csak a kiel furatoknál van átfúrva, ahol ráadásul csak mahagónival találkozhatna, de ugyebár nem fog, hiszen a kiel-t kívülről még jónéhány réteggel fogjuk rálaminálni a testre (ne is beszéljünk a lyukakra nyomott sika-ról, stb). Nem szeretem a felesleges beszivárgási lehetőségeket. Arra az elhatározásra jutottam hát, hogy a meglehetősen áttervezett kormánycsonkot a tervekhez hasonlóan ragasztással és laminálással rögzítem majd. A mostani ideiglenes ragasztást is csak nehezen tudtam megbontani, kiszedtem a csődarabot és az eddigi furatnál kb. 5 cm-es nagyobb rádiusszal 45°-ban kicsiszoltam a belső laminálást és a famagot egészen a külső műanyag rétegig. A külső laminátnál egészen függőlegesig visszamartam a fát, így ott kb. egy 2 cm-es perem keletkezett. A visszaragasztásnál sűrített gyantával fogom kitölteni a "gyököt", és kb. 10 réteg laminálással rögzítem a csonkot. Berajzoltam, hogy a csövet hogyan kell majd a test vonalában leesztergálni, pár nap múlva, ha már kész lesz az alsó és a felső rész is végre ezt a műveletet is magunk mögött tudhatjuk.
Amíg Zoli ragasztott és glettelt én kicsiszoltam a hátsó tárolók oldallapjait, ide már csak 2 réteg epoxi gélt kenünk fel majd hengerrel.
Idáig jutottunk 9 hónap és 16 nap alatt, átlagosan 6 napot dolgozva a hétből, napi átlag 9 órában és átlagosan 2 emberrel számolva mintegy 4200 munkaórával. Köszönjük minden olvasónknak a kitüntető figyelmet, családjainknak a kitartást, a drukkolást és velük együtt nem létező, de mondjuk leendő szponzorainknak :))))) a határtalan anyagi támogatást! Boldog, hajóépítésben és munkaórákban gazdag Új Esztendőt kívánunk!
