Megnéztem a tegnapi szalon burkolatot, nagyon gyönyörűséges lett, lepakoltam róla a súlyokat és eltávolítottam a hígító nyomokat. Ebédre a tegnapról származó, ám még nem említett paprikás krumplit ebédeltem, amiről a legnagyobb tapasztalattal rendelkező háziasszonyok is csak szuperlatívuszokban tehetnének említést. Hát tényleg elég „rossz” volt, két tányérnál kevesebbet nem is lehet belőle enni. :)
Ma a tegnap abbahagyott csőváz szétszedést folytattam, illetve öt után ismét ketten Zolival. Szenvedéshegyek, csőcipekedés, szikrás nadrág, ha csak címszavakban akarnám elmesélni. A végeredmény azonban valami iszonyatosan hihetetlen dolog – végre el lehet férni a műhelyben, méghozzá kényelmesen. Ha elkészül a bak, akkor például legalább fél méterrel előrébb tudjuk majd tolni és a hajó mögött is tudunk majd közlekedni. Aki járt már nálunk, az tudja, hogy miről beszélek. Az összes csövet szétszedtük és kihordtuk, így holnap reggel neki tudunk állni a bak összeszerelésének.
