Az utóbbi lassan egy hónapban ha valaki akár személyesen akár fényképek alapján megnézte a hajót, szinte nem tapasztalt előrehaladást. Kicsit ránk is nyomasztó hatással kezd lenni, pedig higgyétek el, folyamatosan dolgozunk. Így történt ez ma is. Kisebb hivatalos ügyintézés után 11h körül tudtunk kezdeni Krisztivel és Kálmánnal. Én az asztalosműhelyben kezdtem, ahol az orrkabin ablakkereteit szerettem volna levágatni, de éppen dolgoztak a géppel, délutánra invitáltak. Így nekifogtunk a dekoritlapok levágásának a már előkészített bútorelemekre. Magának a dekorit lapnak (ami egy kb. 1mm vastag mintás műanyag lemez és a „halandó ember” úgy találkozhat vele legkönnyebben, hogy ha kisétál a konyhába és megnézi a munkapultjának a felületét) van sok jó tulajdonsága, de amúgy egy gusztustalan anyag. Reped, törik, nehezen megmunkálható és vágható. Mi azt a módszert választottuk a vele történő munkák alkalmával, hogy flex-el fémvágó koronggal levágjuk kicsit nagyobb darabokra, mint a bútorelem, felragasztjuk, és száradás után a széleket vagy levágjuk, vagy lecsiszoljuk. Így történt ez most is. A vágásnál valami irdatlan büdös, ezt a hajó tetején csináltuk a korábbi tapasztalatok nyomán, amikor is a hajóba fél napig nem lehetett bejönni. A ragasztás Henkel Ponal ragasztóval történik ( jó lenne ha már észbe kapna a cég és megdobna bennünket az ingyen reklámért cserébe egy új vödörrel – lassan elfogy… :) ), annyit finomítottunk a múltkori fázishoz képest, hogy a ragasztandó felületeket először vizes ruhával megnedvesítjük, mindkét felületet vékonyan szivacshengerrel megkenjük és tíz perc szikkadás után összeillesztjük. A már megragasztott lapokat súlyokkal vagy asztalos szorítókkal préseljük. Ma a hátsó kabin bútoraival végeztünk, holnap jönnek az utómunkálatok. Délután visszatértünk az asztalosokhoz és a maradék dirib-darab hulladékokból kivágtuk az ablakkeret léceit. Gyakorlatilag szinte 90%-osan elhasználunk minden anyagot… a legkisebb darabokból gyártjuk a fakockákat, amivel a plafon léceinek illesztését készítjük – ez persze nem látszik a fonák oldalon…

Krisztivel zárásként összeraktuk az ablakkereteket, nem csavarozással, hanem szögelve, egyrészt azért, mert a rétegelt lemez előfúrás nélkül ilyen kis daraboknál szétrepedne, másrészt pedig semmilyen erőhatás nem fogja érni ezt a szerkezetet.