A hajnal fél ötös lefekvésem után egészen meglepő módon korán felkeltem és nekiálltam a bak folytatásának. Kriszti megfázott, rászánta a mai napot a reménybeli gyógyulásra. A főbb elemek már készen voltak – itt főleg az első és a hátsó bölcső elemeire gondolok – de mégsem állt össze még a dolog. Hosszirányban két oldalt egy-egy cső fog végigfutni becsatlakozva a kereszttartók tengelyébe, viszont eddig nem igazán tudtam, hogy miként fogom megoldani a megnyugtató összehegesztésüket. Éjjel rájöttem a megoldásra. Mivel a kereszttengelyek némiképp vastagabb csőből készültek, a hosszanti csöveket belefuttatom és a találkozásnál hegesztek. Ehhez a tengelycsövekben ki kellett alakítani a „fészket”, egyszerűen fogalmazva nagy áramerősséggel kiégetni az anyagot. A viszonylag nagy falvastagság miatt a kis trafó rendszeresen túlmelegedett, így nem volt túl gyors meló, de szépen sikerült. Befejeztem az első bak tetejét is, hozzáigazítva a hátsó bak magasságához. Zoli is tudott jönni délután segíteni, beigazítottuk a helyükre a tartókat, lemértük az összekötő csövek hosszait és levágtuk őket. Következhetett a csövek visszacipelése és helyükre illesztése. Ettől a fázistól jobban tartottam a vártnál. Minden simán ment. Zoli fél nyolckor ment el, én még lehegesztettem a találkozásokat az elején és az első két lábhoz tartozó talplemezeket (ezekre lesz csavarozva vagy hegesztve a kerék). Fél tízkor hagytam abba, mondhatni másfél műszak lakatosmunka után. A következő napra maradt a hátsó két hegesztés a csövek összemetsződéseinél és a két talplemez, illetve a kerekek felhegesztése. Ha ez meglesz, akkor ezzel a műveletsorral is elkészültünk. Sajnos ez nem holnap lesz, mert a változatosság kedvéért egy bolondok napja következik... szaladgálással...
ui: a pálcák szuperek!
