A reggelem megint a városban kezdődött kis ügyintézéssel, de tíz óra körül már együtt volt a csapat. Kálmán is csatlakozott hozzánk ma, de csak délután háromig. Kriszti a délelőttöt a konyhában töltötte és egy csodálatos ízvilágú rizses húst készített, ami a heti menünk lesz a Gastroyal helyett.
Kálmán a tegnap félbehagyott ágy előlapnak esett neki, kis csavarozási munkák, majd glettelés – csiszolás volt rajta a dekoritozás előtt. Miután befejezte, a szekrényt is szétbontottuk kissé, hogy az azon lévő gletteléseket is letudjuk egy lépésben. Ezalatt én befejeztem a két hátsó kabinban lévő szekrények tegnap csak félig elkészített beragasztását. Ebéd előtt nem akartunk dekoritot vágni a hajó tetején (égett bakelit szag), így elkezdtük a szalon padlójának glettelését és csiszolását.
Így néz ki majdnem készen... foltos, de sík!
Ezen műveletet a kulináris élvezetek halmozása szakította meg rövid időre. A dekorit vágás flex-el nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaink közé, de a muszáj nagy úr. Sajnos a vízszintes szálirány és a rendelkezésre álló dekorit lapok mérete nem tette lehetővé az egy darabból való kivágást, de osztásokhoz tettük be a toldásokat és még a gyári széleket is utánmartuk az igényesség kedvéért. Kálmán a felragasztásnál már nem volt itt ezeket Krisztivel fejeztük be. A marásokkal szalad az idő, de nagyon megéri még így is. A ragasztásoknál már gyorsítottunk a tempón és nem várunk vele egy napot mint eddig, hanem pár óra elteltével már fordítjuk is meg és jöhet a másik oldala. Persze a másik oldal befejezése után visszatesszük prés alá, és így mindkét oldal azalatt köt ki. A ragasztás szünetében beraktuk az ágy középső tartófalát is,
Ő az:
ez két oldalról epoxival lett berögzítve. A takarítást is belevéve este nyolc előtt nem sokkal hagytuk abba a munkát.
Az előlap ragasztás közben:
