A mai napon úgy alakult a helyzet, hogy egyedül dolgoztam egész nap. Ez sokszor megviselő tud lenni és a legkevésbé sem ösztönző, de ma olyan fázisokat „fogtam” ki, hogy minden nehézség ellenére élveztem az egész napot. Hozzá kell tennem, hogy még mindig élvezem, mert még fogok ma dolgozni egy ideig, csak most tartottam egy hosszabb lélegzetvételnyi szünetet.
Tegnap az ágy előlapjának dekoritozási munkáinál a két frontoldalon lévő csücsök kimaradt (nem volt elég széles a lap és maradt 2 db háromszögletű rész kb. 10*5 cm-es befogókkal rendelkező derékszögű háromszög, hogy egész pontos legyek), ezért oda még vágtam és ragasztottam anyagot. Ez gyorsan megszáradt, a száradási idő alatt, felsőmaróval körbementem az egész lapon (így szedem le körben a felesleges anyagot – a dekoritot nagyobbra vágjuk mint a burkolandó lap). Itt két ajtónyílás is van a felületben, ezeket belülről martam körbe, miután csináltam egy-egy lyukat egy kisebb fenékmaróval (de furcsa kis szó ez… ühüm :) ) A tegnapi képek között látszik, hogy hogyan képzeltük el a fejtámla kivágását (kék vonalas kép), ezt ma átültettem a gyakorlatba. Ha már csak ezzel az egy dologgal lettem volna kész, abban a percben már elégedett lettem volna egész napra. Az ívet körzővel kiszerkesztettem (nem is értem azt, aki nem szereti a geometriát) és átrajzoltam egy 6mm-es rétegelt lemezre, amiből azt a sablont vágtam ki, ami alapján egy másoló marófejjel az ágytámlából is ki lesz vágva az ív. A másoló fejnek elég egy vékony lap ami megvezeti és ezt a lapot jóval könnyebb tökéletesre vágni, csiszolni, mint a vastag anyagot. Ha meg elrontom, akkor csinálhatok egy új sablont… azt nem is mondom el, hogy mi lenne, ha a támlát rontanám el… kb. 2 hete csináljuk kisebb-nagyobb kihagyásokkal… ha csak azt kellene újra csinálni, akkor is lenne 3 nap… no meg az anyagköltség… Az első sablon tulajdonképpen tökéletes lett…. volna… épp csak azt nem számoltam bele, hogy az asztalosműhelyben lévő felsőmaró pofája (a miénkbe nincsen megfelelő fej az ilyen vastag lapok marásához) nagyobb, mint gondoltam. Ez azért baj, mert az asztalos szorítótól amivel ideiglenesen hozzáfogom a sablont az anyaghoz, nem fért el a gép. Újabb sablon készült, nagyobb, szebb. A marással viszonylag gyorsan megvoltam, de utána következett még kb. egy óra csiszolás, amíg számomra is tökéletes lett a dolog. Sok szép dolgot csináltunk már a hajóba, mindegyikre büszke vagyok, de most épp Ő a favorit. Gyönyörűségesenmeseszép! Kisebb frász kerülgetett, amikor visszahoztam a hajóhoz, hogy valaminek nekiverem, de megúszta a szállítást. Betettem a helyére. Majdnem tökéletes lett elsőre, de azért egy keveset csiszoltam belőle, így másodikra már megkapta a kis csavarkáit az édes. Ha már bent voltam az ágyban és a flex is a kezem ügyében volt, kicsiszoltam a belsejét még egyszer és a tegnapi tartófal ragasztásait is. Öt óra körül járhatott, amikor befejeztem. Az ülőke előlapját eddig azért nem vágtuk be a helyére, mert nem volt meg az ágytámla, amihez viszonyíthattuk volna a méreteit. Most, hogy ez az akadály elhárult, nekiláthattam ennek is. Egyszer már lyukra futottam a tökéletesen derékszögűnek látszó lapok levágásánál… ez is annak látszott, de mint azt a Digi reklámjából is tudhatjuk… engem nem lehet átverni (itt azért egy szolid ’már’ szót elejtek a múlt tükrében). A pontos méret kedvéért gyorsan összecsavaroztam egy keretet, ami megadja az előlap befoglaló méreteit és ezt rajzoltam át a lapra amiből aztán kivágtam. Hát persze, hogy nem volt derékszögű! De hála az előrelátásnak nem kellett toldozgatnom.
Most épp ott tartok, hogy szétszedem az egészet, mert a komplett ülőkét (minden egyes elem minden egyes látszó élét ledekoritozom. Rájöttem, hogy jóval gyorsabban megvan, mint a festés, ráadásul soha többet nem kell vele foglalkoznom majd. A könnyebb tisztíthatóságról és esztétikáról már nem is beszélve.
A virtuális Vendée Globe-on tegnap befutott az első helyezett. Nem mondom, hogy megszorongattam, bár több mint 2000 km-t hoztam rajta, de utólag már sajnálom, hogy csak a 38. napon csatlakoztam a játékba. Most a 96000. hely környékén vagyok és jövök fel mint a talajvíz. A mostani új cél a 90000. hely… még van rá 10000 kilométerem. Nem mondom, hogy lehetetlen, de késhegyre menő küzdelmek vannak folyamatosan.
Képek talán holnap-holnapután lesznek, most akkora a por, hogy megkímélek mindenkit tőle!
