A tegnapi „lekopasztás” után ma neki tudtunk állni a leendő mozgatható tárolóbakunk elkészítésének. Az első és a hátsó „bölcső” (amibe „beleül” a test) már kész van, ezekhez kell megalkotni az egész kereszttámaszt, az emelhető magasságú lábakat és az első és hátsó híd közötti merevítéseket. Elég sok csőanyagot szabadítottunk fel tegnap, ezekből próbáltunk meg gazdálkodni. Zoli hegesztő trafóját is beizzítottuk, hogy párhuzamosan ketten is tudjunk dolgozni. A kvázi teleszkópos lábak két egymásba csúszó vastag falú csőből készültek, a különböző magasságoknál egy-egy stiftet fogunk betenni. Ezeket egy cső két végére merőlegesen behegesztettük és erre ültettük rá a bölcsőket. A nap végére az első és hátsó támasz is kompletten elkészült. A kerekeken agyalunk még, venni is lehet ilyen nagy teherbírású kereket, de most inkább arra hajlunk, hogy esztergáltatni kellene inkább és dupla csapágyas acélkereket használni. A végleges verzió még nem született meg...
Csőváz bontás
2009.03.27. 22:38 | Boatbuilder | Szólj hozzá!
Megnéztem a tegnapi szalon burkolatot, nagyon gyönyörűséges lett, lepakoltam róla a súlyokat és eltávolítottam a hígító nyomokat. Ebédre a tegnapról származó, ám még nem említett paprikás krumplit ebédeltem, amiről a legnagyobb tapasztalattal rendelkező háziasszonyok is csak szuperlatívuszokban tehetnének említést. Hát tényleg elég „rossz” volt, két tányérnál kevesebbet nem is lehet belőle enni. :)
Ma a tegnap abbahagyott csőváz szétszedést folytattam, illetve öt után ismét ketten Zolival. Szenvedéshegyek, csőcipekedés, szikrás nadrág, ha csak címszavakban akarnám elmesélni. A végeredmény azonban valami iszonyatosan hihetetlen dolog – végre el lehet férni a műhelyben, méghozzá kényelmesen. Ha elkészül a bak, akkor például legalább fél méterrel előrébb tudjuk majd tolni és a hajó mögött is tudunk majd közlekedni. Aki járt már nálunk, az tudja, hogy miről beszélek. Az összes csövet szétszedtük és kihordtuk, így holnap reggel neki tudunk állni a bak összeszerelésének.
Szalon padlóburkolás befejezése, Bak hegesztés
2009.03.26. 22:37 | Boatbuilder | Szólj hozzá!
Végre egy olyan nap, amikor van kis időm a hajóval is foglalkozni! Ma ennek örömére a szalon burkolatának utolsó darabját szerettem volna lerakni. A dekorit teljesen elő volt készítve, pár napja csak arra várt, hogy foglalkozzam vele. Az egyetlen oldala ami nem volt levágva a másik (középső) lappal való találkozása volt. Tulajdonképpen két gyári szél találkozott volna, ám ennek kis kitöredezések voltak a szélén, így egy kicsit le kellett vágni belőle. Átballagtam az asztalosműhelybe, hogy a vágó asztalon leszeljünk belőle 2 mm-t, de ez sem lett teljesen tökéletes, így visszatértünk a maráshoz. Ott kicsit nagyobb volt a tér és volt megfelelő méretű asztal is, pár perc alatt kész is lett a mű. A szélvihar ellenére sikeresen és sérülésmentesen visszasétáltam. A ragasztáshoz a felület elő volt már készítve, bekevertem a gyantát (üvegballonnal sűrített epoxy – 400g gyanta+ 100g edző+ 80g ballon) és fogasléccel egyenletesen elkentem. Még annyi szerencsém is volt, hogy pont annyit kevertem, mint amennyi kellett. A lap az orrkabin ajtajánál felfut a keresztmerevítő ívére, ott jóval többet tettem alá. Pár helyen kellett csak lesúlyoznom, az íves résznél szeretett volna kiszabadulni, illetve a fürdő fala mellett, a szokásos rétegelt lemez alátétes betonkockázást kapta.
Öt óra után nem sokkal végzett a munkájával Zoli és jött segíteni. A hajó alól akartuk kivadászni a „talp”-csöveket – ha fából lettek volna, akkor ugyanis talpgerendának hívnánk. Ezzel az az aprócska probléma, hogy rajta áll a hajó a maga kis 4 tonnájával. A négy alátámasztási pontnál egyesével csináltunk egy-egy kiváltást, utána gyártottunk egy akkora csődarabot, amit majd a jelenlegi hosszú csövek helyett beteszünk és lelkesen elkezdtük szétvágni a vázat. Na ez nem volt egyszerű, mert annak idején ezt nem arra terveztem és hegesztettem, hogy szét legyen szedve… A varratok olyan helyeken voltak, ahova nem fértünk oda a flexxel (sem a naggyal, sem a kicsivel), ráadásul atom módon tartottak a varratok. Sok helyen a hegesztővel vágtuk szét az illesztéseket. Zolinak fél hétkor el kellett mennie, én majdnem kilencig folytattam a szenvedést, és annyi végeredményt sikerült produkálnom, hogy a jobb hátsó csövet kiszabadítottam és kivonszoltam a hangárból. A cső súlya kicsit több lehet mint 150 kg…