Extreme Sailing Adventure 2009

A tegnapi ügyintézésünk elhúzódott ma délelőttig, így csak délután ügyködtünk. Ez ma a festésből állt főleg, a fal és padló találkozását lefestettem többször fehérre, majd szinte a komplett falat is, majd kevertem egy okkersárga színt alapozónak a peremekhez. Barnát szeretnénk majd használni, de a színező paszták jóval világosabbak a csomagolásukon jelöltnél, de alapozónak remek lesz. A peremeket kétszer kentem végig, mire egységesen szép lett. Holnap majd megkapják a végleges színt. Befejezésképpen beszabtam a harmadik padló darabot, ami némiképp munkaidő igényesebb volt a vártnál, de a leragasztás majd csak holnap következik.

Ma erősen redukált teljesítményt mutattunk, de ez részben köszönhető volt annak, hogy délutánra megint tervezett program akadt, másrészt pedig az éjszakai informatikai műszak nem tesz jót a reggeli koránkezdésnek. A tegnapi bakhoz készített tartón kellett alakítani egy kört, illetve előkészítettem festésre a padlóáttörések peremeit. A glettelésen és csiszoláson túl körbe maszkoltam a lyukakat ráfedéssel, majd egy pengével körbevágtam a széleket. A tegnap lerakott íves padlódarab fallal való találkozását is körbe ragasztottam és megcsiszoltam a találkozási vonalat. Holnap már csak festeni kell majd.

Szalon padlóburkolás – a bal oldali szelet

Ma a szalon bal oldalán található vékonyabb csíkot raktam le. Az előzmény az volt, hogy a szalon padlója majdnem 250 cm a legszélesebb pontján, viszont a dekorit lap csak 130 cm, így a középső legjobban szem előtt lévő részt egy darabban hagytuk, és a két szélére toldunk rá.  A dekorit csíkot már előre leszabtuk, ez több emberes feladat, hiszen az anyag könnyen törik és szakad, az ívet viszont ki kellett szabni. Tíz centiméterenként mértem meg a távolságokat, megrajzoltam a görbét és sniccerrel levágtam a felesleget. A vágási élt végigcsiszoltam, itt az ívet is lehetett még alakítani. A legnagyobb feladat a másik dekorit lap szélével való összepasszítás volt, hiszen az sajnos nem volt „gyári” – kisebb betöredezések miatt le kellett marnunk belőle nagyjából 1 cm-t, viszont mi sohasem fogunk tudni olyan egyenes élt kialakítani, mint egy célszerszám. Nem volt nagy eltérés, nagyjából egy méteres darabon kellett kiigazítani a már lerakott anyagot. A távolságok pontos kimérése után következett a marógép végigtolása egy lecsavarozott léc mentén. A másik bökkenő a konyha résznél volt, ahol hagyni akartam a dekorit lapot „felfutni” az oldalfalra. Itt ugyanis a szekrény beljebb fog kezdődni… mégis jó lenne egységes padlófelületet kialakítani. Egy háromfelé íves térgörbét egy viszonylag merev és törékeny anyaggal leborítani viszont egy érdekes feladat. A hőlégfúvó egy hatásos célszerszám a bajban, pár óra alatt sikerült némiképp meggyőznöm a lapot, hogy ő itt és ilyen helyzetben fog utazni… A ragasztás már nem volt bonyolult rész, az ívnél kapott anyagot rendesen, nehogy légbuborék maradjon alul, majd beszakadjon egyszer. A felesleges ragasztó kinyomódott a lap széleinél, de kötés előtt a nitro hígító jó barát, letöröltem és vele együtt a tegnap-tegnapelőtti alkoholos filc jelöléseket is a nagyobbik darabról. A kép elég egységes lett.

A találkozásnál néhol le kellett terhelni

A képen talán nem jön olyan jól ki az íves falra való felfutás, de előben annál inkább

Ilyen lett az újramarás után a nyílás, festés előtt még lesz rajta javítva...

Zoli este segített kitakarítani a harmadik burkolandó részt, illetve elkezdtük az új hajótartó bak hátsó tartójának lehegesztését is.