Az egyik sérült rész
...és a másik
Az így készült rovatunkban az előző napok lettek összefoglalva:
A padló lekenve ragasztóval és fogazott glettvassal elhúzva
Most kerül rá a dekorit, ezzel a módszerrel nem kellett mindkét oldalt lekenni
Lekerült a teljes lap, az előző képeken látszik, hogy a peremek ki vannak maszkolva, hogy akkor se legyen gond, ha a ragasztó épp befolyna
Itt egy kicsit más szögből...
A tegnap esti ötletem átültettem a gyakorlatba, kimartam egy kör alakú lemezt, kicseréltem a marógép alján található műanyag lappal és készen is lett a célszerszám. 16mm átmérőjű marófejet használtam a maráshoz, ebből a biztonság kedvéért egyből kettő is akadt és ennek a méretnek (no meg a körlemezemnek) megfelelően állítottam be a vezetőlécek távolságát a lyukak jelenlegi széleitől. A nehézség abban rejlett, hogy csak a dekorit lapon kívül tudtam rögzíteni, a falakon, illetve a padlón. Egy egész sablon rendszert szerkesztettem, ami mellett két óra alatt végig tudtam marni a 7 áttörést. Elég jól néz ki, talán még jobban, mint az előző változatban. Több nehézség is akadt azért eközben. Az egyik az, hogy a marógép két helyen is „elfelejtette” a magasságot (pedig ez két helyen is rögzítve lett), így a többlet bemarásokat ki kellett glettelni. A másik pedig az, hogy a kialakított peremeket az eredeti változathoz képest nem lehet már élfóliával borítani, hiszen ez meglátszana fölülről. A megoldás az lesz, hogy a perem festve lesz, egy hasonló árnyalatú festékkel, mint maga a dekorit, majd több rétegben lelakkozva, hogy ne koszolódjon. Este Zoli volt még egy kicsit segíteni, ezalatt kitakarítottuk a hajót az újabb forgácskupacoktól és végre kikerültek a terheléshez használt betonkockák is .
Kis szerencsétlen baleset folytán a szép új padlóburkolatunk az első két padlóáttörés széleinél megsérült. Ez előrevetítette azt, hogy a remélt fél órás másoló-marós munka helyett egy nagyobb tortúra veszi majd kezdetét, ehhez ma megkezdtük az előkészületeket. A megoldás a problémára az, hogy 3-3mm-el nagyobbra marjuk a lyukakat, így elkerülhetjük azt, hogy újból fel kelljen vésnünk az egész burkolatot, ami ráadásul nagyon jól néz ki. Ehhez a művelethez sablont kell gyártanunk, ráadásul két fajta lyukmérethez igazítva azt. Este jöttem rá, hogy a felsőmaró gépet is át kell alakítanom, hogy a sarkoknál be tudjak fordulni vele. Ehhez azt kell tudni, hogy az általunk használt marógép alsó fele aszimmetrikus kialakítású, így egy saroknál más-más távolságokat kell felmérni a „vezető” lécek elhelyezéséhez. Ez nagyban megnehezíti a munkát, növeli a hibalehetőségek kockázatát. Emiatt úgy döntöttem, hogy vágok egy kör alakú tárcsát a gép aljára és így mindenhonnan egyforma távolságokat tudok felmérni, ráadásul bárhogy is tartsam a gépet nem tudok hibázni. Papíron egyszerűnek hangzik… holnap átültetem a gyakorlatba!
