Extreme Sailing Adventure 2009

A tegnapi nagy glett és nagy csiszolás után most a finom glettelés csiszolása következett, amit még egy kör javítás és csiszolás zárt. Ez egy teljes délelőttöt betöltő program volt, Kriszti pedig ma a catering-ért volt felelős és a repertoár bővítéseképpen egy borsós húst készített rizzsel.

Az ebéd készítése némiképp elhúzódott, így átvonultam az asztalosműhelybe egy újabb dekorit lapot előkészíteni. Zoli is tartott egy rövid szünetet a műhely pakolós munkájában és jött segíteni. Jogos lenne a kérdés, hogy mit kell egy kész lapon „előkészíteni”. Nos, a közel fél éves tárolás és az azt megelőző szállítás a lapok szélén néhol apróbb kitöredezések formájában jelentkezett és egy négy méter széles táblát hosszában leszélezni nem mindennapi mutatvány. Először a fűrészpaddal próbálkoztunk volna, ám beláttuk, hogy ez a lap hajlékonyága és kezelhetetlensége miatt nem jöhet szóba. Maradtunk a felsőmarós szélezésnél, ám kellett keríteni egy olyan egyenes anyagot ami mellett lehetett tolni a másoló fejet. A gipszkarton sín nem tűnt rossz ötletnek, de a széle nem teljesen egyenes, így rövid úton tönkretette volna a fejet. Találtunk egy két méteres vízmértéket és ezzel alkottunk több darabban. A végeredmény majd akkor látszik igazán ha mellé pórbáljuk majd illeszteni a szomszédos lapot, viszont akkor már le lesz ragasztva… ördögi kör…

Befejezésképpen lecsiszoltam annak a dekorit lapnak a hátát, amit még múlt hét pénteken próbáltunk felhasználni, majd azonnal fel is szedtük. Ezen rajta maradt a hátoldalon a ragasztó, de pillanatok alatt le lehetett róla csiszolni… gyorsabb volt a vésésnél… picit

Holnap talán tényleg eljutunk a ragasztásig… ma este újabb ügyintézős kör örvendeztetett…

Ma egyedül ügyködtem a hajón, de nem is nagyon lett volna szükség több kézre. A tegnapi „telibe” glettelés csiszolásával kezdtem, ami nem is volt kevés. Bár ügyeltem arra, hogy ne kenjek túl vastag réteget és ugyanakkor a mélyedéseket kitöltsem, ez sem egzakt tudomány és mivel a felület sem egyszínű ez még tovább növeli a hibalehetőségek számát. Dél is elmúlt már, amikor neki tudtam állni a fennmaradó hibák újbóli glettelésének. Ezt még be tudtam fejezni, de a lecsiszolás csak holnap következik, mert a műszak három órakor zárult, el sem fogjátok hinni, de újabb ügyintézendő akadt…

Az elmúlt hét elég negatív mérleget hozott, de minden hullámvölgyet felemelkedés követ és a remény jó tanácsadó. A reggeli telefonos ügyintézés is sikerekkel kecsegtetett, Kriszti autója is új életre kapott egy huzamosabb akkumulátortöltést követően és ennek megfelelően én is jobb kedvvel álltam neki a bontási munkáknak. Kipakoltam a hajóból a betonkockákat és a leterheléshez használt faanyagokat (alátétlemeznek a betonkockák alá) és közben arról elmélkedtem, hogy vajon hol szúrhattuk el. Talán ott, hogy nem tudjuk olyan egyenletesen lekenni ezeket a nagy felületeket, az sem használhatott a dolognap, hogy egyszer már le kellett csiszolni az előző réteg ragasztót és ezután a rétegelt lemez nedvszívó képessége is csökkenhetett és az sem elhanyagolható tény, hogy annak a víz sem használhatott a végeredménynek. Volt időm gondolkodni az egész napos vésés közben. Gyakorlatilag egész nap megállás nélkül dolgoztam, délután ötkor jött Zoli is segíteni, az utolsó fél négyzetmétert meghagytam neki. Amíg Ő vésett, én szalagcsiszolóval a ragasztómaradványokat eltávolítottam a felületről és elkezdtem glettelni. Sok olyan hely volt, ahol a vésést követően kisebb-nagyobb fadarabok kiszakadtak és helyükön „gödrök” és „árkok” tátongtak. Majdnem fél doboz gitt fogyott a teljes felületre. Zoli hétkor ment el, én fél nyolc után kevertem be az utolsó adagot… holnap csiszolás és a finomjavítások következnek.