Zoli reggel 7 után nem sokkal érkezett, út közben még beszaladt nekünk reggeliért is. Vágtunk még ékeket és a hátsó részt igyekeztünk még feljebb tornászni. Nem nagyon sikerült, így vártuk a többieket, akik az ígért 8 óra helyett fél kilenc után jöttek. Az emeléseknél nem tudtuk a hátsó cockpit részt kiszabadítani. Először azt hittük, hogy a hajó elejének emelésével ki fog szabadulni, de nem. Aztán arra gyanakodtunk, hogy az oldalsó csörlők bakjainál szorul meg a dolog, amihez azonban nem lehetett hozzáférni csak a vékony Makita szalagcsiszolómmal. 2-3 hete rendeltünk hozzá már szalagot, csak nem volt időnk elmenni érte, Kriszti és Kálmán elmentek érte. A szokásos ár duplájáért adták a Szigetszentmiklós felé tartó út jobb oldalán lévő Makitások, egyszerű rablás. Ez az eszköz megérne egy hosszabb leírást is, talán még később írok róla, egy szó mint száz, sérülésmentesen le tudtam vele marni a felesleges anyagot olyan helyen is, ahova maximum egy csavarhúzóval lehetett beférni… és szépen. Újabb kísérlet következett, semmi hatás. Csongi bekötött a hátsó részre egy láncos csörlőt, amivel a középső részt próbáltuk emelni, de előbb hajlott a fagerenda…. Délután eljutottunk arra a pontra, miután a hátsó keresztvasakat is elvágtuk és az sem hatott, hogy a cockpit padlójánál végigvártam hosszában a sablont. Itt később is teac borítás lesz, nem fog látszani sem nálunk, sem a későbbi daraboknál, amik majd a sablonból készülnek. A vágásnál is alávertünk ékeket és a folyamatos oldalsó emelés hatására egy nagy pattanó hang kíséretében felszakadt az egész. Örömünkben fel is emeltük egy métert és akkor jöttünk rá, hogy a legkönnyebben úgy tudnánk a vágást visszalaminálni, a keresztvasakat visszahegeszteni és a pár apróbb sérülést is „meggyógyítani” ha visszatennénk az egészet a hajóra. Na ez legalább akkora project volt, hatan félóráig játszottunk vele amíg visszatalált a kiindulópontra. Csongi emberei ekkor mentek haza, fél hat múlt már, mi pedig elvégeztük a laminálásokat. Folyamatosan melegíteni kellett a már kész részeket, hogy megkössön a közel 5 fokban, ami lassan folyamatosan az üzemi hőmérsékletünké vált. Bevetettük a hőlégfúvót és a halogén reflektort is a gyorsabb kötés érdekében. Hét óra felé jártunk, amikor újra neki tudtunk lendülni az emelésnek. Már csak hárman maradtunk Zolival és Kálmánnal így nem volt olyan nagyon egyszerű, szerencsére a biztonsági őrt is beszerveztük kicsit. Csongi még a délután vett a Brico-ba még két láncos csörlőt, így a hátát nem volt nehéz mozgatni, az elejébe a három áttétel ellenére is igen erősen bele kellett kapaszkodni. Kilenc körülre már ott tartottunk, hogy a galéria keresztgerendáit be tudtuk csúsztatni a hajó és a sablon közé. A helyhiány nagyban gátolta a tornászmutatványokat, de kegyetlenek voltunk és megmutattuk, hogy ehhez is értünk. Fél 11-re voltunk olyan állapotban, hogy tovább lehetett volna húzni a sablont a plafon felé, de egyre inkább nyúltak a kötelek és ezzel párhuzamosan egyre kevésbé bíztam bennük. Megmértük a hajó szélességeit az emelési pontoknál és vágtunk alá két vascsövet, amin gurtnit fűztünk át. Ezeket kötöttük a csörlőkbe, a csövek végeit le kellett csiszolnunk, hogy a sorják a húzáskor ne tépjenek szét semmit, sőt még egy-egy padlószőnyeg darabot is fűztünk a gurtnikra a csövek végeinél. A csövek és a sablon találkozásainál betettünk még rongyokat, hogy a súrlódástól semmi ne sérüljön. Kálmán éjfél előtt kicsivel elment, fáradt, nyűgös és éhes volt, továbbá másnak reggel korán kelt… érthető. Zolival negyed 1 körül döntöttünk úgy, hogy most már biztos nem szakad senkinek a fejére és tegyük el magunkat holnapra. Zuhanyozás után konstatáltuk, hogy aznap pár étkezés kimaradt, maradt az MC, mint lehetőség és alvás. Persze ez ilyenkor nem megy egyből, megnéztem a Belmondo filmet az RTL-en és szpatty. Reggel legalább nem kell korán kelni, 10-re beszéltük meg a kezdést a Zolival.
Az esemény képekben:
Az előző nap este aláékeltük a széleket
Az első rész elvált már, hátrafelé próbáljuk kicsit emelni még az ékek magasságát
A felfelé feszítés a kötelekkel folyamatos volt, az emelőpontok stabilak lettek
A csörlő oldalánál feszül, nem kellett volna annyira rálaminálni, próbálunk vizet alányomni, az oldja a PVA-t... csak sajnos nem megy be oda ahova kellene igazán...
Csongi próbálja fefeszíteni a hátsó részt, de a sarok rész nem bírja, be is szakad, ezt persze utána egyből kijavítottuk.
Az eleje már szépen elvált, emeljük
A felület szép lett mindenhol, a PVA-t majd le kell mosni róla, azért tűnik foltosnak. A PVA száradás után egy vékony filmréteget képez, ami megakadályozza a sablon és a deck összeragadását.
A csörlő részt körbevágtam és csiszoltam, így szépen ki tudott szabadulni
Megy szépen a plafon felé...
