Minél nagyobb az a tábor aki nyomon követi ezt a blogot, természetesen annál több kritikai észrevételt kapok ezzel kapcsolatban. Kriszti visszaolvasva az előző pár napot azt mondta, hogy elég negatívakat (is) írok – amúgy pedig aki ismer, az tudja, hogy mindenhez próbálok a legpozitívabban hozzáállni. Peti barátom mindig rácsodálkozik, hogy hogyan tudok ennyit írni néha, Dénes egy kicsit populárisabb stílust javasol, hogy a kevésbé bennfenteseknek is élvezetes lehessen az olvasgatás. Próbálom nyitottan fogadni ezeket az észrevételeket és adott esetekben hallgatni is rájuk, mert tudom, hogy a legjobb szándékkal érkeznek, de magamat megváltoztatni és megerőszakolni nem tudom, és bevallom, hogy nem is szándékozom. Elég volt ebből az elmúlt 3 évtized.
Hajnal 3 előtt megint csak nem sikerült lefeküdnöm, találtam pár cikket, többek között a Sailing.hu –n hajószállítással kapcsolatban ami elgondolkoztatott… Ebből adódóan tízkor keltem és beszaladtam a városba kicsit. Kálmán autószervizben volt és csak dél körül érkezett, én egy pár perccel utána. Ő lecsiszolta a maradék teak lapokat – hogy ez megint milyen egy pepecs munka lett – én pedig a tegnapi mumusnak, az epoxy lap letisztításának álltam neki. Az gyalugép győzött az üvegmaradék fölött és gélig tisztára martam a felületet vele. Az ablak-szerkezetekből még a bejárati felső csúszka nem készült el eddig. A két oldalon lévő sínt, amiben a 8mm-es plexi lap csúszik majd, ugyanúgy mint a függőleges homloklapnál teak lécből alakítottam ki. Ennek több oka is volt. Egyrészt maradt belőle, így kvázi egy fillérünkbe sem került. Másodszor, ellenáll az idő vasfogának és még szép is. Harmadszor pedig, ha másból csináltam volna, akkor pl. az alu sínt is be kellett volna valamibe „ágyazni”, így pedig ezt egy lépcsőben megoldottam. Az ajtó két felső oldalán futó „síneket” egyrészt Sika 292 white-al ráragasztottuk a deck-re, és alulról rozsdamentes forgácslap csavarokkal rögzítettük. Régebben ha tippelni kellett volna, akkor a rozsdamentes csavarokat jóval drágábbnak gondoltam… az előfúrás erősen ajánlott, egyrészről a csavar miatt, aminek azért erőteljesen kopik a feje amikor megforog benne a behajtó (nálam nem), de a teak sem szereti a túlzott feszegetést. A felső plexi egy most kialakításra kerülő „házba” fog becsúszni. Az oldallapok maguk a sínek, a hajó orra felé eső végét ívesre hajlított teak léc adja és a teteje is teak borítást kap, de szerkezeti merevítésnek epoxival beragasztott 15mm-es rétegelt lemezt is belaminálunk majd. Az egészben az a nehéz, hogy egyetlen csavar nélkül építsük meg, hiszen belülről nem férünk hozzá ehhez a kb.
A mi Zolink is előkerült végre és estig megszabadította a hajót a héten felgyülemlett tetemes mennyiségű portól és kosztól, amit nem volt időnk és lelkierőnk kitakarítani. A hajóban kívül belül mindenhol rend lett.
Este kilenckor hagytuk abba a munkát és kivételesen a holnapi, azaz szombati nap szünnap lesz, mert megünnepeljük az 1 éves eljegyzési évfordulónkat… elég eseménydús év volt ez… de a legszebb!
