Zoli volt a legfrissebb ma, háromnegyed kilencre jött és folytatta az ajtóhegesztési procedúra már 3 napja tartó jól bevált folyamatát. Mi átmentünk a Brico-ba és próbáltunk „Brümi” – az elektromos fűtőventillátor, aki hosszú haláltusa után tegnap elszenderült, magával rántva pár hosszabbító és a telep elektromos rendszerének egy részét - utódlására egy gyors tendert kiírni. A „Go-On” sikercég újabb impozáns termékei közül egy teljesen hasonlót választottunk, és mivel épp fél áron volt egyből bevállaltunk kettőt. Ez később jó döntésnek bizonyult, mert az egyik estére ki is feküdt.
Kálmán ma nem jött, mert pár hivatalos elintéznivalója támadt, így ma a belső részleget egyedül alakítottam. Kriszti a honlaphoz gyártott pár anyagot, de elfogyott az internetünk – épp rendszertelepítés van… - majd főzött nekünk finom ebédet és próbálta kicsit felzárkóztatni a „ház” körüli teendőket.
Pár órás elfoglaltságnak a tegnapi grósz-kocsi további alakítását találtam ki, szépen megragadtak a rétegek, így le tudtam vágni a végeket és összecsiszoltam az egészet kialakítva a széleken lévő kerekítéseket is. Fél kettő után végeztem, Zoli is, így nekiláttunk az ajtók berakásának. Először a jelenlegi nylon takarást kellett legyógyítani, ami a felrakással ellentétben kb. 10 perc alatt sikerült. Nagyobb feladatnak mutatkozott az elektromos kábelek feljebb emelése. Ezek a régi ajtó fölött mentek, ami most 1 méterrel lett magasabb, így mindkét oldalon visszabontottuk a kábel tartókat jó hosszan. Utána következett ezek átkötegelése. A 2 fokos hidegben ez a 2 óra elég soknak tűnt, főleg 5-6 méteres létrákon tornászva. Ezzel még nem fejeződött be az előkészítő szakasz, hiszen a kerethez még hozzá volt hegesztve az előző ajtó egyik vas „ajtófélfája”, ennek Zoli állt neki, a másik oldalon egy betondarab és pár felesleges vasidom okozott fennakadást. Este hatra álltunk úgy, hogy be tudtuk rakni a szabaddá vált vas keretbe a két leendő ajtószárnyat. Ékekkel a helyükre tettük őket és elkezdtük felvarrni a zsanérokat. Pontosabban elkezdtük volna, mert Csongi túl nagyokat vett belőlük és a felrakáshoz még egy közdarabot is be kellett hegesztenünk. Este hét is elmúlt mire megvolt az első próbanyitás. Örültünk, hogy már csak a nylon borítást kell rátennünk. Az öröm azonban gyorsan elszállt, amikor feltámadt a szél. A tízenkét négyzetméteres ajtófelület jó vitorlának számított, mi pedig a létrákon lógva két oldalról ragasztgattuk körbe a már jól bevált narancsságra ragasztószalagot. Egy ideig ment is szépen, de a fagypont körüli hőmérsékletet ő sem szerette és elkezdett szakadozni. Két órás viaskodás után kilenc órakor kezdtük el összepakolni a szerszámokat…
