Zolival ketten voltunk ma a munkásemberek, Kriszi ma is back-office tevékenységet végzett, és amolyan vasárnapi enyhén light-os napot tartottunk. Reggel én a számítógépünk rendbetételével kezdtem, Zoli a cockpitban lévő maradék 2 teak burkolat utolsó csiszolásával. Ezután kis agytorna következett arról, hogy a testbe kívülről berakandó oldalablak beillesztése hogyan is történjen. Nem akarunk vagyonokat költeni arra, hogy készen kapható fix ablakokat veszünk, amiknek kétségtelen előnye, hogy egy dekopír fűrésszel negyed óra alatt a helyükön vannak. Viszont egészen tökéletesre fejlesztettük már a plexi-vágó technikánkat és egy szép körbemaszkolással szinte gyári ablakot tudnánk a helyükre készíteni. Leteszteltük, hogy a felsőmaróval íveket is szépen tudunk vágni, így tulajdonképpen már csak a formát kell leegyeztetnünk Krisztivel és mehet is a dolog. Kár, hogy a maradék 8mm-es anyagból csak 2 ablak fog kijönni, de a Csongival megbeszéltük, hogy a másik tábla maradékát átveszi tőlünk.
Délután a másik téma az volt, hogy a kabinajtókat hogyan is készítsük majd el. Az ajtó kivágások tulajdonképpen úgy készültek, hogy abból az ajtólap is kijöjjön, de ezzel az a probléma, hogy mivel a felületük nem teljesen sima, a végleges felületet adó dekorit lapot nem tudjuk ráragasztani csak egy rétegelt lemez közbeiktatásával. Tehát a rétegrend a következő lehetne: dekorit-rétegelt lemez-epoxi kitöltés-ajtólap... és ugyanígy a másik oldal... ez kb. ugyanannyi pénzt és kétszerannyi időt emésztene fel, mint ha egy mondjuk 22mm-es rétegelt lemezből vágnánk egy új ajtólapot, sőt, nem kellene foglalkoznunk az élzárással sem, kaphatna egy szimpla lakkot, akárcsak a lépcsőlapok szélei. Ezt az elméletet tovább fejlesztve a régi ajtólapokból fogjuk megcsinálni a hátsó kabinok elválasztó falát, legalább oda nem kell majd faanyagot vennünk és lécekre aprítanunk azokat. El is kezdtük a fal készítését - természetesen egyetlen derékszög sincsen sehol, így nem könnyű - de véget ért a négy óráig tartó műszak és holnap lesz a folytatás.
