Kriszti úgy gondolta, hogy kipróbálja a „Kálmán-módszert” és a munkába vetve magát fog meggyógyulni. Ennek az érdekes hatásmechanizmusnak ugyan még nem látjuk az eredményét, de egy próbát azért megér a dolog. A telep is feléledt, ugyan még érződik a január elejei hétfő hatása. Reggel futottunk pár kört a hiányzó anyagok pótlása érdekében és két új és ígéretesnek mutatkozó kapcsolat is köttetett. Az első a Finnforest-el, ahol az Erdért árainál is jóval kedvezőbben lehet vízálló rétegelt lemezeket kapni, a másik pedig a Pannon Csapágy Kft.-vel, akik pedig fillérekért pótolták a csiszológépeinkben kiégett és besült csapágyainkat. Dél körül már brümmögtek a gépek Zoli keze alatt.
Zoli a csiszolásba vetette magát egy 3M-es maszkba öltözve és este fél hatig meg sem állt. Ezalatt végigment a hátsó tároló rekesz felületén és a két hátsó kabin falain is. Holnap semmi sem fogja megmenteni a gélezéstől.
Mi Krisztivel ketten a horgonykamra újabb fejezetének láttunk neki. Amíg délelőtt mi szaladgáltunk, Zoli beragasztotta a tegnap ideiglenesen rögzített falat, ránk a laminálás fázisa maradt. Maga a felület nem nagy, csak egy része plafon, sehol egy nagyobb összefüggő felület, csövek, és mindez olyan helyen ahova csak lábujjhegyen lehet behajolni…
Egy rövid teázás és kisebb takarítás után este negyed hét után fejeztük be a napot. Be kell, hogy valljam, hogy sokkal jobban megy a munka hármasban! Képek talán holnap már várhatóak…
