A héten már „megszokott” felállásban hárman dolgoztunk Krisztivel és Zolival. Mivel tegnap sikerült némi faanyagot szereznünk meglátogattam az asztalos műhelyt, ahol a január eleji „pangó vizet” kihasználva igénybe vettük a vágógépet egy bő fél óra erejéig. 2 db 15mm-es rétegelt lemez táblát szeleteltünk fel a bútorgyártási procedúráinknál leginkább fogyó táblahosszú (
Zolival ezután nekiálltunk a hátsó tároló rekesz kabinokból nyíló ajtóinál a peremeket legyártani, ez még kimaradt a múltkori fázisoknál, de gélezés előtt célszerű volt betenni, mert ezeket is lekenjük majd fehérre. Az íveket is egyenes darabokból raktuk össze, nem akartunk sem felesleges időt, sem anyagot pazarolni olyanra, amit rajtam kívül soha senki nem fog látni. Ebbe a tárolóba olyan dolgokat tervezünk rakni, amit kénytelenek leszünk magunkkal vinni, viszont valószínűleg egy évben csak egyszer fogjuk használni… (karácsonyfatalp? :) )
Kb. 2 órát ezzel a fázissal is eltöltöttünk, közben Kriszti vásárolt némi élelmiszert az elmúlt napokban magában búslakodó hűtőbe. Amíg Zoli a csavarfejek beglettelésével és némi utáncsiszolással foglalkozott én folytattam a horgonykamrát. Kicsiszoltam a tegnapi laminálás széleit és a kimaradt oldalelemet fejeztem be. Kriszti felvágta az üvegszövetet és kevert nekem sűrített gyantát az élek beragasztásához és a sarkok kitöltéséhez. Érdekes fázis volt a horgonykamra belsejében belülről laminálni, ami csak kicsit nagyobb nálam és még be kellett férnie a vödörnek a gyantával és egy reflektornak is, hogy lássak valamit. Túl voltam rajta egy bő fél óra alatt és ismét elégedett voltam a minőséggel.
Még a múltkor a győri Peti barátom (tudom, hogy olvasod, csak nem kommentelsz, Te kis lusta! :) ) mesélt érdekes dolgokat a hajók minőségével kapcsolatban. Konkrétan kiállításokon közszemlére tett méregdrága jacht-okon látható banális esztétikai hibákról volt szó (felületi belecsiszolások, stb.) Na ma én is láttam egyet neten, ami új dimenzióba helyezte a mi minőségpolitikánkat. Lehet, hogy túl jót gyártunk épp… Lehet, hogy nem olyan gyorsan… de szépen…
Zoliék velem párhuzamosan elkezdték hátulról előre felé kigélezni a hajó belsejét. Az alapelvek a következők voltak: Ahol kárpit lesz (elsősorban a kabinok oldalfalán és plafonján) ott nem fogjuk lekenni, mindenhol máshol igen. Ez esztétikai és tisztán tartási szempontból is nagyon fontos. Amint én is kész voltam elöl, jöttem én is segíteni gélezni. Az Alvin Plast-nál forgalmazott 715-ös fehér gélt használtuk 802-es gyorsítóval (100g/27g). Amikor ősszel a kiel tartó bordákat géleztük elég gyorsan húzott az anyag és kicsit sűrűbb is volt a szokásosnál, így az alkalmazás technikus kolléga javaslatára 10% gyantával hígítottuk a gélt a könnyebb hengerelhetőség érdekében. A kötésidő is kitolódott kicsit ezzel és kisebb adagokban is kevertük. Ez a technika azonban jóval munkásabb a keverés szempontjából, Kriszti tulajdonképpen a délután hátralévő részét ezzel a tevékenységgel töltötte.
Zoli nyolc után nem sokkal ment haza, mi kilenc körül végeztünk az összepakolással és takarítással. A hátsó rekeszt és a két hátsó kabint sikerült is teljesen befejeznünk, egyre inkább hajó formája van a művünknek!
