Még tegnap hajnalban azt gondoltam, hogy ma biztosan jó képeket is fel fogok végre tenni ide a sok szövegelés helyett, de ahogy most végignézek a szalonon, csak sorakoznak itt a félig összerakott bútorelemek… a nap végén arról beszélgettünk Krisztivel, hogy ma nagyot haladtunk… de az „etap”- eredmény még várat magára.
Zoli nélkül kezdődött a nap, így elmaradt a reggeli koránkelés. Kriszti elszaladt néhány kellékért, ami már tegnap is tervbe volt véve, de a jégpáncél miatt elmaradt. Pár csiszolópapírból fogytunk ki és az asztalosműhelybe is tartoztunk néhány lamellóval. Az ilyen vásárlás kicsit helyrehozza a morált, kevés pénzért úgy érzed, hogy sokat kapsz… ábránd, mégis jólesik.
Ezalatt én nekiálltam szétszedni a tegnap már összepróbált bútorokat a hátsó kabinokból, egyesével átnézni őket, kiglettelni, lecsiszolni, a határérték meg tart a végtelenbe… A Vendée Globe Virtuel-en meg jövök fel mint a talajvíz… bezzeg azon a hajón nem kell semmit sem alakítgatni… csak terelgetni előre. Kriszti 11 óra után ért vissza és jött nekem segíteni. Én toltam fel a glettet a lapokra, amit Ő gondosan lecsiszolt. Kettő előtt nem sokkal jött meg Zoli, hóembernek öltözött, feltolta az orrára a répát és nekiállt folytatni a tegnap abbamaradt ajtóborítást. Valahogy azt gondoltam, hogy ma végre befejezi szegény, de a védőitalok sem tettek csodát és estig csak a nagy ajtók lettek befejezve.
Krisztivel ezalatt befejeztük mind a négy oldallap mindkét oldalának kétszeri simítási procedúráját és végre eljutottunk egy rövid kör erejéig az orrkabinba. Ma többször is átlátogattam az asztalosműhelybe, mert kifogytunk a
