Hármasban, Kálmánnal kezdtünk neki a mai napi etapnak. A cél az orrkabin mennyezetének leburkolása volt. Kálmán az utolsó deck alatti elem felrakásával kezdett, én pedig az asztalosműhelyben, ahol a 6mm-es rétegelt lemezből különböző csíkokat vágtam az ívek kialakításához. A csíkok nem csak szélességükben voltak különbözőek, de akadtak olyanok is, amik szűkültek. Mire végeztem, addigra Kálmán is rátért a szalonban lévő tartó magasításokra ( ugyanúgy mint az orrkabinban a deck alatti kereszttartókat emeljük meg, hogy az elektromos kábelek gégecsövei elférjenek), először a még használható „hulladékokból” (íves és egyéb vágásoknál leeső darabok) csíkokat vágott, majd ezeket 3 réteg vastagságban felcsavarozta. Kriszti lecsiszolta bemelegítésként a tegnapról maradt ágy előlapunkat, majd hol Kálmánnak segített, hol nekem. A mai nap hátralévő részében én az orrkabin elejében korcsolyáztam a legélezett felületen és felcsavaroztam a plafon borító lemezeit. A csíkok egyrészt a tartókhoz vannak csavarozva, de két tartó között egymáshoz is, így szinte egy darabbá gyúródott az egész. Sajnos az asztalosok korán elmentek és nem maradt lehetőségünk a felső ablak kereteinek levágására és beillesztésükre, így holnap nem tudjuk maradéktalanul befejezni a burkolást. Az ablak széleinél hagyunk egy pár centis csíkot, amit a keretek beépítése után majd jól kipótolunk. Ha az egész elkészült, akkor kigletteljük és lecsiszoljuk a teljes felületet.
Most valami hasonló képet fest:
