Ezen a napon úgy tűnt, hogy semmi különösebben jó nem történik. A már szokássá váló hajnalig tartó webes munkáim miatt, talán már öregszem is kicsit, nem tudok hajnalok hajnalán kipattanni az ágyból, így a munkakezdés is tíz óra körülre esik, viszont általában este nyolc és kilenc között fejezzük be és kisebb relax után kezdődhet is az éjszakai műszak… Így történt ez ma is, de kicsit ki is használtuk azt a tényt, hogy tulajdonképpen a normális emberek ezt a napot hétvégeként élik meg. Krisztivel kettesben tovább folytattuk a plafon burkolását. Az előző napokon szinte folyamatosan ment a dekopír fűrész, ezt kicsit meguntam és a műhelyen kívül telelő fűrészasztalból kiszedtem a körfűrészt és összeraktuk a hajóban úgy ahogy azt a gyárban annó megálmodták, a saját lábaival és alkatrészeivel. Elég komoly darab, még Zoli is meglepődött kissé, amikor később meglátta. Sok időt és fűrészlapot spóroltunk ezzel a két órás mutatvánnyal. A napunkat az dobta fel igazán, hogy kész lett az autónk, köszönet ezúton is édesapámnak és kicsit az angyalkáinknak is, hogy nem lett még komolyabb baja a motornak. Kicsit emiatt módosult a program és nem tudtuk befejezni az orrkabint, de nagyon örültünk, hogy közel 1 hét „bezártság” után végre kiszabadultunk a telepről.
